A dánosi pusztának az aljába

1. A dánosi pusztának az aljába ; Volt egy csárda egyedül egymagába, ; Szarvas István volt annak a gazdája, ; Oldalánál felesége és lánya. ; ; 2. Szarvas István borér‘ ment a pincébe, ; Nagy sikolytás közbe esett fülébe, ; Sietve tért ő vissza a csárdába, ; De már akkor feleségét halva látta. ; ; 3. A lejánya szintén ki volt végezve, ; Takács kocsis ott feküdt a söntésbe‘, ; Szarvas uram bemenekült szobába, ; De az ajtót mindhiába bezárta. ; ; 4. A zsandárok aztat is kinyitották, ; Szarvas Istvány vérét is kiontották, ; A négy holttest egymásra van borulva, ; Az egész világ siratja és gyászolja.