A cséplőgépbe esett lány (Ezërnyolcszázhatvanötödik évbe)

Ezërnyolcszázhatvanötödik évbe, ; Mi történt a berecskei nagy kertbe. ; Farkas Julcsa fölmászott az asztagra, ; Egyenesën beleesëtt a dobba. ; ; Mikor ezt a szeretője mëglátta, ; A két kezét a fejére kapcsolta. ; – Gépész uram, álljon mëg a masina, ; A szeretőm beleesëtt a dobba. ; ; De a gépész nem akarta hallani, ; Nem akarta a gépet állítani. ; – Megállj gépész, várjál a magadéra, ; Maj téged is elemészt a masina. ; ; Már mikor a nagy traktor is mëgállott, ; Farkas Julcsa gyönge szava elállott, ; Piros vére úgy fojik mint a patak, ; Szeretője siratná, de nëm szabad. ; ; – Gyertëk lányok tegyük fël a szekérre, ; Vigyük ki a főorvos úr elébe. ; A főorvos rátekint és azt mondja: ; – Ennëk csak a nagy Isten az orvosa. ; ; Gyerünk lányok öltözzetëk fehérbe, ; Vigyük ki a Julcsát a temetőbe. ; Tëgyük lë a hideg sír fenekére, ; Édesanyja hadd sirassa kedvére. ; ; Tizënkettő, tizënhárom, tizënnégy, ; – Farkas Julcsa édesanyja, hová mégy? ; – Mëgyëk ki a gyöngyvirág temetőbe, ; Rózsát viszëk a lányom kërësztjére. ; ; Édes lányom itt maradnék tevéled, ; De a testvéreid nëm engëdnének. ; – Eriggy haza, édesanyám, në sirass, ; Van még otthon három árvád, neveld azt.