A cséplőgépbe esett lány (Ezërnyolcszázhatvanhatodik évbe)

Ezërnyolcszázhatvanhatodik évbe. ; Mi történt a baracskai szőlőbe, ; Farkas Julcsa felállt a gép asztalra, ; Véletlenül belëesëtt a dobba. ; ; Mikor ezt a szeretője mëglátta, ; Két kezét az ég felé fëlkulcsolta. ; – Gépész uram, álljon mëg a masina, ; Kit szerettëm, belëesëtt a dobba. ; ; De a gépész nem akarta hallani, ; Nem akarta gépét lëállitani. ; – Mëgállj gépész rájössz a magadéra, ; Majd téged is elemészt a masina. ; ; Mikor már a nagy traktor is elállott, ; Farkas Julcsa gyënge szive mëgállott, ; Piros vére úgy fojik, mint a patak, ; Szeretője siratná, dë nëm szabad. ; ; Farkas Julcsát föltették a szekérre, ; Úgy vitték a főorvos úr elébe. ; Főorvos úr őkegyelme azt mondta: ; – Ennek csak a jó Isten az orvosa. ; ; Farkas Julcsát föltették a hintóra, ; Úgy vitték az édesanyja házára. ; – Nyisd ki anyám, zöldre festett kapudat, ; Itt hozzák az összetörött lányodat. ; ; Édesanyja ahogy ezt meghallotta, ; Szívrepesztve kiáltja bánatába. ; – Én istenem vedd hozzád a szívemet, ; Ha elvetted tőlem a gyermekemet. ; ; Julcsáéknál meggyujtották a gyertyát, ; Talán bizony Farkas Julcsát verrasztják. ; Lányok, lányok öltözzetek fehérbe, ; Kísérjük el Julcsát a temetőbe. ; ; Megszólalt a baracskai nagy harang, ; Húzza aztat három fekete galamb, ; Mind a három oj szomorú verseket, ; Farkas Julcsa anyja szíve megrepedt. ; ; &nbsp, ; ; &nbsp,