A bárólány és a juhászlegény

1. Endre báró udvarában van egy fa, ; Juhász legény furolyázik alatta, ; Furolyaszó fölhangzik az ablakba, ; Ébren van a báró lánya, hallgatja. ; ; 2. Kinyillott az Endre báró ablaka, ; Kökényszemű bárólány néz ki rajta, ; Háromszor is így sóhajt fël magába’, ; Én Istenem, mért lettem báró lánya. ; ; 3. –A nagyságos kisasszonnak, mi baja? ; Hogy még mindig nyitva van az ablaka. ; – Ó, te juhász, aranyos lëgyën a szád, ; Hogy te nékëm ilyen szépen furullyálsz. ; ; 4. Éjfél után kettőt ütött az óra, ; De még mindig szépen szól a furollya, ; Köd előttem, köd utánnam támadjon, ; Hogy az apám sëhol föl në találjon. ; ; 5. Endre báró másnap rëggel hajnalba, ; Kisétált a közelebbi tanyára, ; Azt kérdëzi a számadó juhásztól, ; Nem látta-je a nagyságos kisasszonyt. ; ; 6. Nem láttam én báróuram, ha mondom, ; Három hete oda van ëgy bojtárom, ; Három hete oda van ëgy bojtárom, ; Azzal mënt el a nagyságos kisasszony. ; ; 7. Endre báró nem tudott mëgnyugodni, ; Éjjel-nappal a lányát mënt kutatni, ; Nagy sokára sikerült fëltalálni, ; Juhász fëlëtt itéletët mondani. ; ; 8. Ki látt már Szendrő végén azt a fát, ; Amelyre ja juhászlegényt akasztják, ; Fújja ja szél fekete göndör haját, ; Nem öleli a kökényszemű bárólányt. ; ; 9. Én a falun végig mënni nem merëk, ; Mert azt mondják fekete gyász viselek, ; Fekete gyász, hófehér a jegykendőm, ; Juhászlegény volt az igaz szeretőm. ; ; 10. Faluvégén cigányasszony sátora, ; De sok szőke, barna kislány jár oda, ; Elmegyëk én, mëgjósoltatom a jövőmet, ; Találok-ë hű szeretőt, míg élëk. ; ;